Jak–40

	Jak–40
	A Cseh Légierő Jak–40-es gépe leszállás közben
Funkció	utasszállító repülőgép
Gyártó	Szaratovi Repülőgépgyár
Tervező	Jakovlev
Sorozatgyártás	1967–1981
Gyártási darabszám	1011
Fő üzemeltetők	Aeroflot
Első felszállás	1966. október 21.
Hatótávolság	2000 km
	Háromnézeti rajz
	A Wikimédia Commons tartalmaz Jak–40 témájú médiaállományokat.

A Jak–40 (NATO-kódja: Codling) a Szovjetunióban az 1960-as évek közepén a regionális, belföldi járatokra kifejlesztett utasszállító repülőgép. A Jakovlev-tervezőiroda első utasszállító repülőgépe.

Története

A repülőgép kifejlesztésére a Szovjetunió Minisztertanácsa 1960-ban adott megbízást a Jakovlev-tervezőirodának az akkorra már elavult, belföldi járatokon üzemelő Li–2, Il–12, valamint Il–14 leváltására. Kifejlesztésénél kiemelt szempont volt a gyenge infrastruktúrával rendelkező vidéki repülőterekről történő üzemeltethetőség. A repülőgép tervei 1964-re készen álltak, 1965-ben pedig elkészült a földi statikai vizsgálatokhoz szükséges első prototípus. A repülőgép első felszállására 1966. október 21-én került sor. A berepülésekhez és a földi vizsgálatokhoz összesen hat db prototípus készült, amelyek kismértékben különböztek a későbbi sorozatban gyártott példányoktól. 1967-ben a Szaratovi Repülőgépgyárban kezdődött el a sorozatgyártás.

Az 1967–1981 között folyt sorozatgyártás során összesen 1011 db Jak–40 készült. Ezek nagy részét a Szovjetunióban az Aeroflot a belföldi járatokon üzemeltette. A Jak–40 az 1970-es évek közepére teljesen leváltotta a korábbi elavult típusokat. 1970-től kezdődően 125 db-ot exportáltak 18 országba. 1972-ben a típus légi alkalmassági bizonyítványt kapott Olaszországban, majd egy év múlva az NSZK-ban. A regionális járatokon kívül a Szovjetunióban és több más országban katonai szállító repülőgépként is szolgálatba állították. A szovjet utódállamok belföldi járatairól kivont gépek egy részét VIP-kivitelűre építették át, és több vállalat, valamint magánszemély használja így. Nemzetközi forgalomban ritka, mert sok országban már nem teljesíti a zajszint-előírásokat. Jelenleg is több mint 300 példány üzemel a típusból világszerte. 2006. december 12-ig 21 gép szenvedett balesetet. 1999-ben a Jakovlev-gyár és a Tbiliszi Repülőgépgyár közös modernizációs programot dolgozott ki, amelynek során az átépített gépek a 3 db eredeti hajtómű helyett 2 db Lycoming hajtóművet kapnak.

Magyarországi alkalmazása

Magyarországon 1975-ben szerzett be egy db légi ellenőrző és kalibráló repülőgéppé átalakított Jak–40-et a Légiforgalmi és Repülőtéri Igazgatóság (LRI). Az LRI Magyarországon és külföldön is a földi irányítóberendezések ellenőrzésére és kalibrálására alkalmazta a HA-YLR lajstromjelű gépet. 1978-tól a Malév üzemeltette a Jak–40E-t, amely továbbra is az LRI tulajdonában volt. Később MALÉV-festést kapott, és egészen 2000 áprilisáig használták, amikor jelenlegi helyére, a ferihegyi Aeroparkba került.

A MALÉV 1991-ben regionális járatainak kiszolgálására további 2 db Jak–40-et szerzett be, de ezektől 1998-ban megvált. Az egyik példányt a LINAIR regionális légitársaságnak adta el, amely már 1994-től használt 2 db másik Jak–40-et. Később a LINAIR HA-LRA lajstromjelű gépe is az Aeroparkba került kiállítási tárgynak.

Műszaki jellemzői

Alsószárnyas elrendezésű, hagyományos felépítésű repülőgép. A trapéz alakú egyenes szárny egy egységet képez, a törzsről egyben leszerelhető. Három db, egyenként 14,7 kN tolóerejű Ivcsenko AI–25 kétáramú gázturbinás sugárhajtóművel rendelkezik. Ezek közül kettő a törzs hátsó részén, oldalt lévő gondolákban helyezkedik el, a harmadik pedig a törzs végében. Ennek a levegőbeömlő nyílása a függőleges vezérsíkba van beépítve. A középső hajtóművet sugárfordítóval látták el. Vezérsíkja T-elrendezésű. Az utastérben típusváltozattól függően 27, 30, 32, vagy 36 ülőhely található. A VIP-kialakítású gépekben 8–12 személy számára van ülőhely. Rövid fel- és leszállási úthosszal rendelkezik. Futóműve alkalmassá teszi a füves repülőterekről történő alkalmazását. Felszálláshoz 450 m-es, leszálláshoz 700 m-es pályát igényel. Az orr-részben Groza típusú meteorológiai radar kapott helyet. A hajtóművek indítása a beépített sűrített levegős rendszerrel is lehetséges, így nincs földi kiszolgáló személyzethez kötve. A gép negatív tulajdonságai közé tartozik az AI–25 hajtóművek erős füstölése és a magas tüzelőanyag-fogyasztás.

Típusváltozatok

Jak–40 – a sorozatgyártású alapváltozat, először 24, majd 27 és 32 személyes változatban készült;
Jak–40 Szalon – 11 személyes VIP-kivitelű változat;
Jak–40D – nemzetközi közlekedésre alkalmas avionikai berendezésekkel és kiegészítő üzemanyagtartályokkal ellátott, növelt hatótávolságú változat;
Jak–40DTSZ – légi mentő és deszantváltozat;
Jak–40K – 1975-től gyártott növelt teherbírású szállító változat nagyméretű teherajtóval;
Jak–40V – Ivcsenko AI–25T kétáramú gázturbinás sugárhajtóművel felszerelt változat;
Jak–40E – a magyar LRI megrendelésére kialakított légi ellenőrző és kalibráló repülőgép, mindössze egy példány készült belőle;
Jak–40 Akva – a Minszki Repülőgépjavító Üzem által kialakított meteorológiai változat légköri kutatásokhoz;
Jak–40REC – földi rádióelektronikai rendszerek tesztelésére átalakított változat;
Jak–40–25 – a MiG–25 elektronikai rendszereinek légi teszteléséhez átalakított változat;
Jak–40L/M602 – a cseh Walter M602 légcsavaros gázturbina légi tesztjeihez átalakított változat;
Jak–40TL – 2 db 31,1 kN tolóerejű Lycoming LF507–1N gázturbinás sugárhajtóművel felszerelt változat (a hátsó, harmadik hajtóművet eltávolították).

Műszaki adatai

Tömeg- és méretadatok

Fesztáv: 25 m
Hossz: 20,36 m
Szárnyfelület: 70 m²
Magasság: 6,5 m
Üres tömeg: 9400 kg
Legnagyobb felszállótömeg: 16 100 kg
Hasznos teher: 2 pilóta és max. 32 utas

Hajtóművek

Hajtómű: Lotarjov–Ivcsenko AI–25 kétáramú gázturbinás sugárhajtómű
Hajtóművek száma: 3 db
Tolóerő: 3 x 14,71 kN

Repülési adatok

Gazdaságos utazósebesség: 500 km/h
Utazómagasság: 8000 m
Maximális sebesség: 600 km/h
Hatótávolság terhelés nélkül: 1450 km
Hatótávolság maximális terheléssel: 1000 km alatt
Felszállási úthossz (normál felszállósúllyal): 340 m
Kigurulási úthossz (normál leszállósúllyal): 340 m

Érdekesség

Habár Magyarország csak 1975-ben szerzett be a típusból, Bertha Bulcsu 1976-ban megjelent A kenguru című regényében egy kőbányai kocsmában iszogató szereplők már Malév-gépként beszélnek róla: „– Nem Boeing, ez a MALÉV gépe, Jak–40-es - mondta az egyik sofőr”.^[1]

Jegyzetek

↑ http://dia.jadox.pim.hu/jetspeed/displayXhtml?offset=1&origOffset=-1&docId=18631&secId=1325757&limit=10&pageSet=1

Külső hivatkozások

A Wikimédia Commons tartalmaz Jak–40 témájú médiaállományokat.

[1] ttp://dia.jadox.pim.hu/jetspeed/displayXhtml?offset=1&origOffset=-1&docId=18631&secId=1325757&limit=10&pageSet=1

[1]

Sablon:Jakovlev m v sz Jakovlev-repülőgépek
Vadászrepülőgépek	Jak–1 Jak–3 Jak–7 Jak–9 Jak–15 Jak–17 Jak–19 Jak–23 Jak–25 Jak–28 Jak–38
Bombázó repülőgépek	Jak–2 Jak–4 Jak–28
Szállító repülőgépek	Jak–6 Jak–8 Jak–10 Jak–12 Jak–18T Jak–40 Jak–42 Jak–58 Jak–112
Felderítő repülőgépek	Jak–25 Jak–27 Pcsela
Helikopterek	Jak–M11FR–1 Jak–100 Jak–24
Gyakorló repülőgépek és műrepülőgépek	UT–1 UT–2 Jak–7 Jak–11 Jak–17 Jak–18 Jak–28 Jak–30 (1960) Jak–32 Jak–50 (II) Jak–52 Jak–53 Jak–54 Jak–55 Jak–130 Jak–152
Vitorlázó repülőgépek	AVF–10 AVF–20 Jak–14
AIR sorozat	AIR–1 AIR–2 AIR–3 AIR–4 AIR–5 AIR–6 AIR–7 AIR–8 AIR–9 AIR–10 AIR–11 AIR–12 AIR–13
Kísérleti repülőgépek	VVP–6 Jakovlev EG Jak–5 Jak–13 Jak–16 Jak–19 Jak–20 Jak–25 (I) Jak–26 Jak–30 (I) Jak–36 Jak–41 Jak–43 Jak–44 Jak–46 Jak–50 (I) Jak–141 Jak–200/Jak–210