Paul Romer
| Paul Romer | |
| Született | Paul Michael Romer 1955. november 6. (71 éves)[1] Denver[2] |
| Állampolgársága | amerikai |
| Házastársa | Caroline Weber |
| Gyermekei | két gyermek |
| Szülei | Roy Romer |
| Foglalkozása |
|
| Tisztsége | Chief Economist of the World Bank |
| Iskolái |
|
| Kitüntetései |
|
A Wikimédia Commons tartalmaz Paul Romer témájú médiaállományokat. | |
Paul Romer (Denver, Colorado, 1955. november 6. –) amerikai közgazdász. 2018-ban közgazdasági Nobel-emlékdíjat kapott az „endogén növekedéselmélettel kapcsolatos munkájáért”.
Élete
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Romer édesapja Roy Romer, Colorado korábbi kormányzója. Fizikát és matematikát tanult a Chicagói Egyetemen, ahol 1977-ben végzett. További tanulmányokat folytatott a Massachusettsi Műszaki Egyetemen és a Queens Egyetemen Kanadában, majd közgazdaságból letette a doktoriját 1983-ban.
Tanított a Rochesteren, a Berkeley-n, a Stanfordon, a Chicagói Egyetemen és a New York-i Stern Gazdasági Főiskolán. 2000-ben létrehozta az Aplia nevű vállalkozást, amely a diákok online felületen lévő tanulását segítette. 2016-tól 2018-ig a Világbank-csoport vezető gazdasági tanácsadója volt.
Az endogén növekedéselmélet
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Az 1980-as évektől Romer az innovációt kezdte tanulmányozni, a gazdasági növekedés egy mozgató rugóját, de Robert Solow-val ellentétben nem mint külső tényezőként, hanem mint a piacgazdaság belső (azaz endogén) termékeként tekintett rá. Romer megmutatta, hogy a jól kialakított állami irányelvek (beleértve az állami támogatásokat a kutatás-fejlesztés terén és a tulajdonjogokat) elengedhetetlenek a technológiai innováció belső kialakulására. Az endogén növekedéselmélet Romer kutatásainak és elméleteinek köszönhetően jött létre és a közgazdaság egy új ágaként működik: Romer munkájára alapozva az innováció és gazdasági növekedés kapcsolatát vizsgálja.
Fontosabb publikációi
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- 1986: Increasing Returns and Long-Run Growth. Journal of Political Economy, Vol. 94, No.5 (Oct. 1986), pp. 1002–1037
- 1990: Endogenous Technological Change. Journal of Political Economy, Vol. 98, No. 5
- 1994: New Goods, Old Theory, and the Welfare Costs of Trade Restrictions. Journal of Development Economics, No. 43 (1994), pp. 5–38
- 1996: Preferences, Promises and the Politics of Entitlement. Chapter 7 from Individual and Social Responsibility
- 2010: The New Kaldor Facts: Ideas, Institutions, Population and Human Capital. Forthcoming American Economic Journal: Macroeconomics, January 2010
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ "search.proquest.com/docview/303206758/".
- ↑ Német Nemzeti Könyvtár. "Gemeinsame Normdatei". Integrált katalógustár (Németország) (német nyelven). Hozzáférés: 2026. november 7.
- ↑ "www.econometricsociety.org/society/organization-and-governance/fellows/current". Hozzáférés: 2023. április 6.
- ↑ "clarivate.com/citation-laureates". Hozzáférés: 2023. szeptember 23.
- ↑ "The Sveriges Riksbank Prize in Economic Sciences in Memory of Alfred Nobel 2018". nobelprize.org (angol nyelven). Nobel Alapítvány. Hozzáférés: 2021. február 3.
- ↑ "web.archive.org/web/20220311133847/https://www.aaas.org/page/2021-fellows".
Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- "Paul Romer honlapja" (angol nyelven). Hozzáférés: 2019. június 13.
- "Paul Romer a Nobel-díj honlapján". nobelprize.org (angol nyelven). Hozzáférés: 2019. június 13.
- "Why Paul Romer won the Nobel Prize in economics". Tyler Cowen (angol nyelven). Hozzáférés: 2019. június 13.
- "Romer a Britannicában". Britannica Enciklopédia (angol nyelven). Hozzáférés: 2019. június 13.
- "Romer életrajza a NYU Egyetem honlapján" (angol nyelven). 2019. március 5. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2019. június 13.