Ugrás a tartalomhoz

Arany Pálma

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Arany Pálma
(Palme d’or)
Az 1979-es cannes-i filmfesztivál Arany Pálmája
Az 1979-es cannes-i filmfesztivál Arany Pálmája
Szervezet neveCannes-i fesztivál
OrszágFranciaország
SzékhelyCannes
Alapítás éve1939
Díjátadók
Első díjátadó1946. október 5.
Legutóbbi díjátadó2026. május 23.
Következő díjátadó2026. május
Hivatalos weboldal
http://www.festival-cannes.fr/

Az Arany Pálma (franciául: Palme d'or) a Cannes-i fesztivál legnagyobb értékű díja, melyet a hivatalos válogatás nagyjátékfilm versenyének győztes alkotásának ítélnek oda. A díjat a film rendezője veheti át a díjkiosztó gála fénypontjaként.

Története

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1954-ig a fődíjat „A Nemzetközi Filmfesztivál Nagydíja” elnevezéssel adták át. A fesztivál szervezőbizottsága 1954. végi ülésén határozta el, hogy az addigi – inkább a rendezőt, mint a filmet elismerő – Nagydíj helyett, amelyet mindig egy fiatal kortárs festőművész vagy szobrász készített el, a film feltalálásának 60. évfordulóján rendezett filmseregszemlén egy arany pálmaágat adnak át a legjobb film alkotóinak. Az ötlet Cannes városának címermotívumából származik. A szervezők pályázatot írtak ki a legnevesebb ékszerészek részére, melyet Lucienne Lazon nyert meg. Az ékszerésznő szobrász barátját, Sébastien-t kérte fel a pálmaág megrajzolására. (Nem helytálló az a máig élő legenda, amely Jean Cocteau-nak tulajdonítja a pálmaág megtervezését.)

A fesztivál logójává vált Arany Pálma az évek során kissé átalakult. Az első változat egy függőleges pálmaág volt, melynek ferdén metszett vége szívalakot formázott. A 24 karátos aranyból készült ágat terrakotta talpazaton helyezték el, melyet Sébastien készített. A talpazat formája előbb kerekített volt, majd egyre szögletesebb lett, míg végül 1984-től piramis-alakúvá vált. A díj részére vörös dobozt készítettek a rendkívül ritka fehér gímszarvas bőréből.

1992-ben Thierry de Bourqueney újrarajzolta a pálmaágat és a talpazatot is, amely ekkortól csiszolt kristály lett. 1997-ben Caroline Scheufele, a svájci Chopard ékszerészet elnöknője modernizálta a Pálmát, amelyet a cég azóta minden évben ingyen szállít. A 24 karátos Arany Pálmát 40 munkaóra ráfordítással, viaszforma kézi kiöntésével készítik el, majd egy csiszolt kristály párnára illesztik. Az elkészült remeket kék bőr ékszertartóba helyezik.[1]

1963-ig kilenc alkalommal ítélték oda az Arany Pálmát. 1964-ben a fesztivál szervezői úgy döntöttek, hogy – a pálmaágat megtartva – ismét Nagydíj, illetve 1969-től A Fesztivál Nemzetközi Nagydíja néven részesítik elismerésben a legjobb filmet. 1975-től napjainkig újra Arany Pálmával jutalmazzák a legjobb alkotásokat. Mindezek ellenére gyakorlatilag Arany Pálma névvel illetik az összes átadott cannes-i fődíjat.

1997-ben – az 50. fesztiválon – egy külön zsűri tekintette át az eltelt félévszázad versenyfilmjeit, hogy azon kiemelkedő alkotások rendezői közül, akik sohasem nyerték el az Arany Pálmát, kiválasszanak egyet, aki megkapja a Pálmák Pálmáját. A díjat Ingmar Bergmannak ítélték. A művész távollétében lánya, Linn Ullmann vette át az elismerést, huszonnyolc arany pálmás rendező jelenlétében.[2] A fesztivál vezetése ezt követően is ítélt oda alkalomszerűen életműdíjat, különféle elnevezéssel, 2011-ben viszont rendszeressé tette. Lásd: Tiszteletbeli Pálma.

A díj odaítélése

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A fesztivál története során több alkalommal is osztottak ki Arany Pálmát más jelentősebb díjjal együtt (legjobb rendezés díja, legjobb női és férfi alakítás díja stb.). A 2000-es évek elején a fesztivál vezetése úgy döntött, hogy a Nagydíj és a legjobb rendezés díja mellett az Arany Pálma sem járhat együtt másik jelentős elismeréssel. Ugyanígy nem lehet két alkotást győztesként jutalmazni. A megkötés csak a hivatalos válogatás díjaira vonatkozik, azokra nem, amelyekkel több szekció filmjeit is elismerhetik (Arany Kamera, FIPRESCI-díj, ökumenikus zsűri díja).

A díj alapítása óta két alkalommal vehetett át nő Arany Pálmát: 1993-ban Jane Campion, 2021-ben pedig Julia Ducournau.

2013-ban a fesztivál történetében először ítélték oda az Arany Pálmát a filmrendezőnek és az alkotás két főszereplőjének: a zsűri úgy ítélte meg, hogy a nyertes Adèle élete sikeréhez egyenrangúan járult hozzá Abdellatif Kechiche rendező művészi munkája, és a két főhőst alakító Adèle Exarchopoulos és Léa Seydoux színészi teljesítménye.

2022-ig a következő filmrendezők vehették át két ízben a fődíjat:

Nagydíjat
Alf Sjöberg (1946, 1951)
Arany Pálmát
  1. Francis Ford Coppola (1974, 1979)
  2. Imamura Sóhei (1983, 1997)
  3. Emir Kusturica (1985, 1995)
  4. Bille August (1988, 1992)
  5. Jean-Pierre Dardenne (1999, 2005)
  6. Luc Dardenne (1999, 2005)
  7. Michael Haneke (2009, 2012)
  8. Ken Loach (2006, 2016)
  9. Ruben Östlund (2017, 2022)
  10. Cristian Mungiu (2007, 2026)

Magyar nagyjátékfilm még nem részesült ebben az elismerésben; 1947 és 2022 között a hivatalos válogatásba meghívott 44 magyar alkotás egyike sem kapta meg a fődíjat.

Díjazottak

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Nemzetközi Filmfesztivál Nagydíja (1939–1954)

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
ÉvMagyar címeEredeti címeDíjátvevőOrszágMegjegyzés
1939Acélkaraván [3]Union PacificCecil B. DeMille Egyesült Államok
1946ÖrjöngésHetsAlf Sjöberg Svédország
FérfiszenvedélyThe Lost WeekendBilly Wilder Egyesült Államok
Vörös lesz a rétDe røde engeBodil Ipsen és Lau Lauritzen Dánia
   –––Neecha NagarChetan Anand India
Késői találkozásBrief EncounterDavid Lean Egyesült Királyság
   –––María Candelaria (Xochimilco)Emilio Fernández Mexikó
Döntő fordulatVelikij perelom (Великий перелом)Fridrih Markovics Ermler Szovjetunió
Elveszett boldogságLa symphonie pastoraleJean Delannoy Franciaország
Utolsó pillanatDie Letzte ChanceLeopold Lintberg Svájc
Szárnynélküli emberekMuži bez křídelFrantišek Čáp Csehszlovákia
Róma, nyílt városRoma, città apertaRoberto Rossellini Olaszország
1947A fesztivál fődíját nem osztották ki.
1948A fesztivált pénzügyi nehézségek miatt nem rendezték meg.
1949A harmadik emberThe Third ManCarol Reed Nagy-Britannia
1950A fesztivált pénzügyi nehézségek miatt nem rendezték meg.
1951Júlia kisasszonyFröken JulieAlf Sjöberg Svédország(megosztva)
Csoda MilánóbanMiracolo a MilanoVittorio De Sica Olaszország
1952Othello, a velencei mór tragédiájaOthello: The Moor of VeniceOrson Welles Egyesült Államok(megosztva)
Két krajcár reménységDue soldi di speranzaRenato Castellani Olaszország
1953A félelem béreLe salaire de la peurHenri-Georges Clouzot Franciaország
1954A pokol kapujaDzsigokumon (地獄門)Kinugasza Teinoszuke Japán

Arany Pálma (1955–1963)

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
ÉvMagyar címeEredeti címeDíjátvevőOrszágMegjegyzés
1955MartyDelbert Mann Egyesült Államok
1956A csend világaLe monde du silenceJacques-Yves Cousteau és Louis Malle Franciaország
1957Szemben az erőszakkalFriendly PersuasionWilliam Wyler Egyesült Államok
1958Szállnak a darvakLetjat zsuravli (Летят журавли)Mihail Konsztantyinovics Kalatozov Szovjetunió
1959A fekete OrfeuszOrfeu NegroMarcel Camus Franciaország
1960Az édes életLa dolce vitaFederico Fellini Olaszország
1961Ilyen hosszú távollétUne aussi longue absenceHenri Colpi Franciaország(megosztva)
ViridianaLuis Buñuel Spanyolország
1962FogadalomO Pagador de PromessasAnselmo Duarte Brazília
1963A párducIl GattopardoLuchino Visconti Olaszország

A Nemzetközi Filmfesztivál Nagydíja (1964–1974)

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
ÉvMagyar címeEredeti címeDíjátvevőOrszágMegjegyzés
1964Cherbourgi esernyőkLes Parapluies de CherbourgJacques Demy Franciaország
1965A csábítás trükkjeThe KnackRichard Lester Egyesült Királyság
1966Egy férfi és egy nőUn homme et une femmeClaude Lelouch Franciaország(megosztva) [4]
Hölgyek és urakSignore és signoriPietro Germi Olaszország
1967NagyításBlowupMichelangelo Antonioni Egyesült Királyság
1968       Az 1968. májusi zavargások miatt félbeszakadt a rendezvény.
1969Ha…If….Lindsay Anderson Egyesült Királyság
1970MASHRobert Altman Egyesült Államok
1971A közvetítőThe Go-BetweenJoseph Losey Egyesült Királyság
1972A munkásosztály a Paradicsomba megyLa classe operaia va in paradisoElio Petri Olaszország(megosztva)
A Mattei-ügyIl Caso MatteiFrancesco Rosi Olaszország
1973A Lady sofőrjeThe HirelingAlan Bridges Egyesült Királyság(megosztva)
MadárijesztőScarecrowJerry Schatzberg Egyesült Államok
1974MagánbeszélgetésThe ConversationFrancis Ford Coppola Egyesült Államok

Arany Pálma (1975-től napjainkig)

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Különleges Arany Pálma

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 2018-ban a cannes-i fesztivál vezetése első alkalommal ítélt oda Különleges Arany Pálmát (Palme d'or spéciale) egy alkotásnak.[* 1]

ÉvMagyar címeEredeti címeDíjátvevőOrszágMegjegyzés
2018Képes könyv[6]Le livre d’imageJean-Luc Godard Svájc[* 1]

Jegyzetek

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Megjegyzések
  1. ↑ "Petite histoire de la Palme". L'histoire du Festival. Site officiel du Festival de Cannes. 2015. szeptember 24. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2009. január 19. (angolul), (franciául)
  2. ↑ Híven önmagához, Bergman nem ment el a díjátadásra; üzenetét lánya olvasta fel: „Maga az élet végül is javított rajtam s késztetett félénkségre és hallgatásra.” Lásd: Éric Neuhoff (2008. november 14.). "Ingmar Bergman, dans l'intimité du génie". Le Figaro. 2016. március 3. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2011. április 19. (franciául)
  3. ↑ Az 1939. évi 1. filmfesztivál a második világháború kitörése miatt elmaradt. 2002-ben az 1939-es tervezett versenyfilmek közül levetítették az Acélkaraván, A négy toll, Boefje, Isten vele, tanár úr! , Lenin v 1918 godu, Óz, a csodák csodája és La loi du nord című filmeket, hogy utólag kárpótolhassák azokat, illetve alkotóikat. Az „1939-es szakmai zsűri” egyhangú szavazással ítélte oda a nagydíjat.
  4. ↑ Az évforduló miatt A Nemzetközi Filmfesztivál 20. születésnapjának nagydíja elnevezéssel.
  5. ↑ A fesztiválon Taste of Cherry nemzetközi angol címmel szerepelt.
  6. ↑ Előfordul Képeskönyv alakban is.
Hivatkozások
  1. 1 2 3 Tout le Palmarès du 71e Festival de Cannes. festival-cannes.fr. Festival de Cannes (2018. május 19.) (Hozzáférés: 2018. május 20.) arch
  2. ↑ "Tout le Palmarès du 72e Festival de Cannes". Festival 2019 (francia nyelven). Festival de Cannes. 2019. május 25. 2019. május 26. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2019. május 26.
  3. ↑ "Tout le Palmarès du 74e Festival de Cannes". festival-cannes.com (francia nyelven). Festival de Cannes. 2021. július 17. 2021. július 18. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2021. július 18.
  4. ↑ "Le Palmarès du 75e Festival de Cannes". festival-cannes.com (francia nyelven). Festival de Cannes. 2022. május 28. 2021. május 29. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2022. május 29. {{cite web}}: |archive-date= / |archive-url= timestamp mismatch; 2022. május 29. suggested (súgó)
  5. ↑ Simon Cherner (2023. május 27.). "Cannes 2023: le palmarès complet de la 76e édition du festival". lefigaro.fr (francia nyelven). Le Figaro. 2023. május 27. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2023. május 28.
  6. ↑ "Le Palmarès 2024". festival-cannes.com (francia nyelven). Festival de Cannes. 2024. május 25. 2024. május 25. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2024. május 25.

Források

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  • Petite histoire de la Palme. festival-cannes.fr. Festival de Cannes (2014) (Hozzáférés: 2016. május 14.) arch (angolul), (franciául), (arabul), (japánul), (kínaiul), (oroszul), (portugálul), (spanyolul).

További információk

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Arany_Pálma&oldid=28997217”