Tábori Nóra
| Tábori Nóra | |
| 1980-ban | |
| Született | Suba Eleonóra Ibolya 1928. június 15.[1] Temesvár, Román Királyság |
| Elhunyt | 2005. november 23. (77 évesen)[1] Budapest[2] |
| Állampolgársága | román, magyar |
| Házastársa |
|
| Gyermekei | egy gyermek: Mezey Julianna (1947–) |
| Szülei |
|
| Foglalkozása | színész |
| Kitüntetései | Lista
|
| Sírhelye | Farkasréti temető (60/8-1-568) |
| Színészi pályafutása | |
| Aktív évek | 1943–2005 |
| Híres szerepei |
|
A Wikimédia Commons tartalmaz Tábori Nóra témájú médiaállományokat. | |
Tábori Nóra (Temesvár, Román Királyság, 1928. június 15. – Budapest, Magyarország, 2005. november 23.) Kossuth-díjas és kétszeres Jászai Mari-díjas magyar színművésznő, érdemes és kiváló művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja.
Élete
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Temesváron született Suba Péter – akinek vegytisztító üzeme volt – és Tábor Katalin (1910–1978) – aki ebben az üzemben dolgozott – gyermekeként. Majd húszéves korkülönbségű szülei nem éltek házasságban, az édesanyja pedig még csak az ő születését követő napon töltötte be 18. életévét. Édesapja adoptálta, és a Suba Eleonóra Ibolya nevet kapta. Későbbi művésznevét anyja vezetéknevének melléknévi formájából és saját első keresztnevének a rövidített formájából alkotta. Szülei élettársi kapcsolata szakítással végződött. 10 éves korában (1938) költözött édesanyjával Magyarországra, ahol 1942-ben táncosnőként kezdte pályáját. Édesanyja végül férjhez ment Novák Mátyás szabómesterhez, akitől egy fia, Mátyás született.[3]
Both Béla szegedi iskolájában folytatott tanulmányok után 1943-ban diplomázott, és Szombathelyen Szalay Károly magántársulatához szerződött. Később Győrben, Sopronban, 1945-ben Pécsett lépett föl mint táncosnő, vagy szubrett. 1949-ben Szegeden játszotta első komolyabb szerepét Makszim Gorkij Ellenségek című darabjában. Innen 1951-ben szerződött át a Vígszínház elődjéhez, a Magyar Néphadsereg Színházhoz, és haláláig ott is maradt több mint 50 éven át. 1956-os Antigoné-alakítása hozta meg a sikert az addig munkásnőket, naivákat játszó művész számára, aki ezek után a kabarék állandó szereplője is lett. Sok filmszerepet is vállalt. 2005. november 23-án Budapesten hunyt el.
2005. december 12-én helyezték végső nyugalomra római katolikus szertartás szerint a Farkasréti temetőben. A szertartáson beszédet mondott Lukács Sándor, Jordán Tamás és Rák Kati.[4]
Magánélete
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Első férje 1946-tól Mezey Károly színész, táncos, koreográfus volt, akitől 1947. március 10-én Győrben megszületett a lánya, Mezey Julianna, de hamarosan elváltak.[5] Másodszorra Zselló Béla kohómérnökhöz ment feleségül, azonban ez a házassága is felbomlott. Harmadik házassága Hajdufy Miklós rendezővel, szintén válással végződött.[6] Lányától, aki 1969-ben az NDK-ban kötött házasságot, és ott közgazdász diplomát szerzett, két fiúunokája született, akik már Németországban élnek, de lánya gyakran szokott hazalátogatni a szülőföldjére.[7]
Korábban az Aranykéz utca, később 1985-től a pasaréti Házmán utca lakója volt.[8][9][10] A nyarakat gyakran töltötte balatonfüredi lakásában.[11]
Színházi szerepei
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]