Pelyva
 |
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
A pelyva, vagy polyva, (latin gluma) a pázsitfüvek és a sásfélék virágját körülvevő hártyás levélke (murvalevél (bractea)) más néven léha valamint a cséplésnél összetöredezett toklász.[1] Az aratás végterméke a gabonaszem, a pelyva a magról szeleléssel leválasztott, általában nem hasznosított része.
Tágabb értelemben a száraz gabonaféléket burkoló védőréteg, a toklász és a léha (búza, rozs, árpa, zab, rizs, köles, cirok stb.) letöredezett apró hulladékai, melyektől különbözik gabonafélék cséplése után keletkező aljgabona. Ez tartalmazza a szalma, törek, ocsú, pelyva részeket.
Az ocsú a kicsépelt gabona szemetes, törmelékes maradéka, amely tartalmazza az aszott, törött szemeket és a gyommagvak keverékét. A népi nyelvben megkülönböztetik még a finom pelyvát is, amit a népi építészetben vályogtégla készítéséhez, paticsfal[2] építésekor, vagy ún. tapasztáskor, ínségesebb időkben az állatok takarmányozására használtak fel.
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ Bognár János (2013. március 23.). "Alaktan / virág / – pelyva és toklász fellevelek". Plantarium blog.
A pelyvás szemtermésnél a virágpelyva fellevelek szorosabban, vagy lazábban ránőttek a szemtermésre.
{{cite web}}: Unknown parameter|accessyear=ignored (|access-date=suggested) (súgó) - ↑ Paticsfal
További információk
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Fejes László (2016. május 30.). "Ocsú és ocsúdik". Nyelv és Tudomány portál.
{{cite web}}: Unknown parameter|accessyear=ignored (|access-date=suggested) (súgó) - https://web.archive.org/web/20160916015331/http://archivum.vasarnap.ujszo.com/vasarnap/201334/kultura/a-gabona-utja-a-vetomagtol-a-kenyerlisztig
