Niagara (film)
| Niagara (Niagara) | |
| 1953-as amerikai film | |
 | |
| A film trailerének főcíme | |
| Rendező | Henry Hathaway |
| Producer | Charles Brackett |
| Műfaj | film noir, thriller, dráma |
| Forgatókönyvíró | Charles Brackett Walter Reisch Richard Breen |
| Főszerepben | Marilyn Monroe Joseph Cotten Jean Peters Max Showalter Denis O’Dea |
| Zene | Sol Kaplan |
| Operatőr | Joseph MacDonald |
| Vágó | Barbara McLean |
| Jelmeztervező | Dorothy Jeakins |
| Díszlettervező | Maurice Ransford |
| Gyártás | |
| Gyártó | 20th Century Studios |
| Ország |  USA |
| Nyelv | angol |
| Játékidő | 88 perc |
| Költségvetés | 1,7 millió dollár |
| Forgalmazás | |
| Forgalmazó | 20th Century Fox |
| Bemutató | Egyesült Államok: 1953. január 21. |
| Bevétel | 2,5 millió dollár |
| További információk | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Niagara témájú médiaállományokat. | |
A Niagara egy 1953-as amerikai film noir,[1][2][3] amelyet Henry Hathaway rendezett. A film főszereplői Marilyn Monroe, Joseph Cotten, Jean Peters, Denis O'Dea és Max Showalter (aki a stáblistán Casey Adams néven szerepel). A Niagara-vízesésnél játszódó film két házaspár történetét meséli el: az egyik nászútra utazik a vízeséshez, a másik pár viharos házasságát féltékenység és hűtlenség tépázza. Marilyn Monroe a második párban játssza a feleséget, egy femme fatale-t, aki a szeretőjével meg akarja gyilkoltatni a férjét.
Míg a korabeli film noir-okat általában fekete-fehérben forgatták,[1] a Niagará-t ún. háromsávos Technicolorban készült (ez volt az egyik utolsó film, amelyet a 20th Century Fox ebben a formátumban készített, mivel néhány hónappal később a stúdió átállt a CinemaScope-ra).
A Niagara az év egyik nagy kasszasikere volt a 20th Century Fox-nál és a filmkritikusok is pozitívan értékelték.
Cselekmény
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]-Jean_Peters_in_Niagara.jpg)
Ray és Polly Cutler házaspár a Niagara-vízeséshez utazik kései mézesheteikre. Ray, aki nemrég kezdett új munkahelyén, fel akarja hívni a főnökét, Mr. Ketteringet, aki megbeszélésük értelmében itt találkozik vele a feleségével együtt; de ő még nem érkezett meg. Eközben Polly megtudja, hogy a lefoglalt bungalójukból még nem költöztek ki az előző vendégek, a George és Rose Loomis házaspár. A tulajdonos, Mr. Qua megkéri őket a távozásra, de Rose a megértését kéri, mert férje - akit a koreai háborúban való szolgálata után nemrég engedtek ki a katonai elmegyógyintézetből - még alszik és mivel eléggé zaklatott, szeretné ha kipihenné magát. A Cutler házaspár elfogadja, hogy ideiglenesen egy másik bungalót kapjanak, amelynek ablaka nem a vízesésre néz.
George és Rose beszélgetéséből kiderül, hogy nemrég házasodtak össze (Rose pincérnő volt amikor megismerkedtek), de kapcsolatuk nem boldog és sokat veszekszenek. A nő jelentősebb fiatalabb férjénél és szeret kacérkodni a férfiakkal; emiatt férje féltékeny és depresszióval is küzd.
Másnap megérkezik Ray Cutler főnöke és közösen megnézik a vízesést; eközben Polly meglátja, hogy Rose a szeretőjével, Ted Patrickkal csókolózik. Aznap este Cutlerék csatlakoznak a turisták kerti bulijához, ahol aztán megjelenik Rose is és azt kéri, hogy játsszák le neki a kedvenc dalát, a Kiss-t. A férje váratlanul kiviharzik a bungalójukból és összetöri a hanglemezt, ami arra utal hogy a dalnak van valamilyen jelentősége számukra. Eközben megvágja a kezét és Polly segít neki bekötözni a sebet; beszélgetésük közben elárulja neki házassága gondjait.
Másnap Rose becsalja George-ot a vízesés mögötti sötét alagútba, ahol tervük alapján a szeretője, Ted meggyilkolja majd a férjét. Megbeszélésük értelmében a nő onnan fogja tudni, hogy sikerült a gyilkosság, hogy Ted kérni fogja, hogy a Kiss-t játsszák le a városka harangtornyában. Mikor meghallja a harangjátékot, Rose úgy hiszi, hogy férje meghalt. Azonban a dulakodás során George ölte meg a szeretőt, testét bedobta a vízesésbe és a kijáratnál az ő cipőjét vette fel; így a rendőrség George hátrahagyott cipője láttán azt hiszi, hogy övé a folyóból kihalászott holttest. Rose-t beviszik a hullaházba, hogy azonosítsa a férjét, de amikor meglátja a testet, szó nélkül elájul és beviszik a kórházba.
A szállótulajdonos átköltözteti Cutleréket az eredetileg nekik ígért bungalóba. Amikor George visszaoson a házhoz, hogy bosszút álljon a feleségén, az alvó Pollyt találja ott, aki felriad és meglátja a halottnak hitt férfit. George elmenekül. Amikor Cutlerék és Ray főnöke ismét ellátogatnak a vízeséshez, a lemaradó Polly észreveszi, hogy George utána lopakodik. Menekülni próbál, mert attól tart hogy meg akarja gyilkolni, de amikor megcsúszik és majdnem beleesik a vízesésbe, a férfi visszahúzza. Elárulja neki, hogy önvédelemből ölte meg a felesége szeretőjét, és kéri Pollyt, hogy ne árulja el őt, "hadd maradjon halott". Polly nem szól semmit és később informálja a rendőrséget, akik körözést rendelnek el George ellen.
George ismét lejátszatja a Kiss-t a harangtoronyban, amitől Rose pánikba esik és elhagyja a kórházat, hogy a határon át visszameneküljön az Egyesült Államokba. Észreveszi hogy George a határárkelőnél vár rá, mire a harangtorony felső szintjén próbál elrejtőzni. George utoléri és megfojtja; ezután rájön, hogy a gondnok véletlenül bezárta a toronyba, de megvárja amíg az visszatér és kilopakodik.
Cutlerék és Ketteringék horgászni mennek egy bérelt kishajóban a vízesés fölötti folyószakaszra. Mikor kiszállnak benzint és élelmiszert venni, a rendőrség elől bujkáló George megpróbálja ellopni a hajót. Polly azonban hamarabb visszatér és észreveszi a férfit. George menekülni próbál, de a csónakház tulajdonosa meglátja őket így gyorsan beindítja a hajót. Az őr által értesített rendőrök üldözni kezdik a kishajót, amelynek útközben elfogy az üzemanyaga és a folyó a vízesés felé sodorja. Az egyre erősödő sodrásban George megpróbálja a folyó közepén lévő sziklára futtatni a hajót, de csak annyi időre sikerül, míg kidobja Pollyt a sziklára, majd a hajóval együtt lezuhan a Niagara-vízesésen. Pollyt helikopterrel mentik le a szikláról.
Szereposztás
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]| Szerep | Színész | Magyar szinkron[4] |
|---|---|---|
| Rose Loomis | Marilyn Monroe | Orosz Helga |
| George Loomis | Joseph Cotten | Vass Gábor |
| Polly Cutler | Jean Peters | Balázs Ági |
| Ray Cutler | Casey Adams | Mihályi Győző |
| Starkey nyomozó | Denis O'Dea | Varga T. József |
| Ted Patrick | Richard Allan | Lux Ádám |
| Mr. Kettering | Don Wilson | Dobránszky Zoltán |
| Mrs. Kettering | Lurene Tuttle | Szabó Éva |
| Mr. Qua | Russell Collins | Surányi Imre |
| hajókölcsönző | Will Wright | Kun Vilmos |
Forgatás
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
A forgatókönyvíró Walter Reisch szerint a film producere, Charles Brackett a Niagaránál szeretett volna filmet készíteni, de nem egy sablonos romantikus történetre gondolt (mivel a vízesésről mindenkinek nászutasok jutottak eszébe), hanem inkább krimit akart, lehetőleg gyilkossággal.[5] Az alaptörténetet Reisch találta ki, de a forgatókönyvet Brackett és Richard Breen segítségével írta meg.[5]
A 20th Century Fox igazgatója, Darryl F. Zanuck Marilyn Monroet szerette volna megnyerni a filmhez. Reisch úgy nyilatkozott, hogy "azt hittük hogy ez jó ötlet, amíg a második telefonbeszélgetés során ki nem derült, hogy a gonosz szerepben akarja látni, nem a lányéban... Jesszusom! De hát ő volt a legcsinosabb lány az egész Amerikai Egyesült Államokban! De ragaszkodott hozzá, hogy ez egy jó ötlet, úgyhogy végül megcsináltuk. Nem tudtuk hogy Monroenak tetszeni fog-e, de nem tiltakozott, épp ellenkezőleg."[5]
Polly szerepére először Anne Baxtert választották, de végül Jean Peters mellett döntöttek. A forgatás 1952 júniusának elejétől július közepéig tartott.[6] Eleinte Jean Petersszel akarták reklámozni a filmet, de aztán inkább az akkor már ismertebb Marily Monroe lett a kampány arca.[7]
Reisch elmondása szerint a kész filmből egész jeleneteket vágtak ki. Mivel a történet eredetileg a vízesés kanadai oldalán játszódik, a kanadai rendőröket brit színészekkel játszatták el. Zanuck ezen felháborodott, véleménye szerint az amerikai közönség nem fogja megérteni hogy a Niagara-vízesésnek kanadai oldala is van. Nem engedélyezte az újraforgatást, egyszerűen csak töröltette a jeleneteket, amelyekben britek szerepeltek, így a végső történetszál nem mindenben konzisztens.[5]
A rendező Henry Hathaway jobban szerette volna ha George Loomis szerepét James Mason játssza el, de állítólag a színész négy éves kislánya nem akarta hogy meghaljon a filmben, ezért ő nem vállalta a munkát. "Cotten jó színész, de nincs meg benne Mason izzó provokativitása; ő egy kicsit lapos," mondta Hathaway.[8]
A Kiss dallamát Lionel Newman szerezte, szövegét Haven Gillespie írta (egyikük sem szerepel a stáblistán) és Monroe énekelte.[9]
Fogadtatás
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése].jpg)
A Variety így irt a filmről: "A Niagara egy morbid, közhelyes kirándulás az erotika és a gyilkosság világába. A hangulat mindvégig feszült és a küszöbön álló katasztrófa érzetével játszik az idegeinken. A középpontban Marilyn Monroe áll, aki férjével, Joseph Cottennel nyaral a vízesésnél... A kamera Monroe érzéki ajkain időzik, végigpásztázza testhezálló ruhába öltöztett alakját, és pontosan érzékelteti hátsójának körvonalait, ahogy az utcán riszálva randevúra siet a szeretőjéhez. A női alak szépségét kihangsúlyozza a természet egy másik fajta szépsége: a vízesésé. Ezt természeti jelenséget pompásan fényképezték ott a helyszínen."[10]
Egyes vélemények szerint a Niagara volt Monroe pályafutásának egyik legnyíltabban erotikus töltetű filmje.[11] Néhány jelenetben csak egy törülköző vagy lepedő takarja, ami sokkolhatta a korabeli közönséget.[12] A film leghíresebb jelenete az, amikor a kamera 30 másodpercig követi, ahogyan Monroe riszáló csípővel elhalad az utcán; ezt a film promóciós kampányában is felhasználták.[12] A Niagara bemutatását követően néhány nőszervezet tiltakozott ellene és az erkölcstelennek mondott film betiltását követelték. Ennek ellenére a kasszáknál jól teljesített.[13]
A későbbi kritikusok is dicsérték a filmet. 2001-ben így írtak róla: „A Niagara jó film azoknak a noir-rajongók számára, akik kicsit másra vágynak. Figyelem, a filmet nem fekete-fehérben, hanem ragyogó Technicolorban forgatták, de így is bővelkedik árnyékokban és stílusban... Kétségtelen, hogy a legjobb ok a Niagara megnézésre éppen az amit a trailer ígér: a táj. Van néhány fantasztikus helyszín, amely bemutatja a vízesés lélegzetelállító látványát, még mielőtt a város Atlantic City olcsó kanadai másává fejlődött; és persze ott van egy Marilyn Monroe nevű lány..."[14]
A Rotten Tomatoes 23 kritika alapján 78%-osra értékeli a Niagará-t, több mint 5 ezer értékelés alapján pedig 69%-ra.[15] A Metacritic 70/100 pontot ad neki.[16]
Monroe 1962-es halálát követően Andy Warhol a Niagará-hoz használt sajtófotóját használta fel a Marilyn-diptichon festményéhez.
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- 1 2 Life Film Noir: 75 Years of the Greatest Crime Films. Time Inc. Books. 2016. 64. o. ISBN 978-1-6833-0249-0.
- ↑ Miklitsch, Robert (2016). The Red and the Black: American Film Noir in the 1950s. University of Illinois Press. 311. o. ISBN 978-0-2520-9912-0.
- ↑ "Niagara". National Gallery of Victoria. 2015. december 24. dátummal az eredeti címről archiválva.
A film noir thriller directed by Henry Hathaway
- ↑ Niagara ISzDB.hu
- 1 2 3 4 Greenberg, Joel (1991). "Walter Reisch: The Tailor". In McGilligan, Pat (ed.). Backstory 2: Interviews with Screenwriters of the 1940s and 1950s. University of California Press. 236–237. o.
- ↑ "Overview for Niagara (1953)". Turner Classic Movies. 2009. március 15. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2010. február 14.
- ↑ "Notes for Niagara (1953)". Turner Classic Movies. Hozzáférés: 2010. február 14.
- ↑ Eyman, Scott (1974). "'I made movies' an interview with Henry Hathaway". Take One. 12. o.
- ↑ "Performance: Kiss by Marilyn Monroe". SecondHandSongs. Hozzáférés: 2024. augusztus 11.
- ↑ "Niagara". Variety. 1953. Hozzáférés: 2022. november 27.
- ↑ Churchwell 2004, 62. o.
- 1 2 Churchwell 2004, p. 62; Banner 2012, pp. 195–196.
- ↑ Spoto 2001, p. 221; Banner 2012, p. 205; Leaming 1998, p. 75 on box office figure.
- ↑ Weston, Robert (2001. augusztus 24.). "Niagara (1953)". Film Monthly. Archived from the original on 2002. február 25. Hozzáférés: 2010. június 27.
- ↑ "Niagara". Rotten Tomatoes. Hozzáférés: 2022. november 27.
- ↑ Niagara Metacritic
Fordítás
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Niagara (1953 film) című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
További információk
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Niagara a PORT.hu-n (magyarul)
- Niagara az Internetes Szinkronadatbázisban (magyarul)
- Niagara az Internet Movie Database-ben (angolul)
- Niagara a Rotten Tomatoeson (angolul)
- Niagara a Box Office Mojón (angolul)