Lazac

Lazac
	Akváriumi példány
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Altörzság:	Állkapcsosok (Gnathostomata);
Főosztály:	Csontos halak (Osteichthyes);
Osztály:	Sugarasúszójú halak (Actinopterygii);
Alosztály:	Újúszójúak (Neopterygii);
Alosztályág:	Valódi csontoshalak (Teleostei);
Öregrend:	Protacanthopterygii;
Rend:	Lazacalakúak (Salmoniformes);
Család:	Lazacfélék (Salmonidae);
Alcsalád:	Lazacformák (Salmoninae);
Nem:	Salmo; Linnaeus, 1758
Faj:	S. salar;
Tudományos név
	Salmo salar; Linnaeus, 1758
Szinonimák
Szinonimák
	Salmo brevipes Smitt, 1883; Salmo caerulescens Schmidt, 1795; Salmo gloverii Girard, 1854; Salmo goedenii Bloch, 1784; Salmo gracilis Couch, 1865; Salmo hamatus Cuvier, 1829; Salmo hardinii Günther, 1866; Salmo nobilis Pallas, 1814; Salmo nobilis Olafsen, 1772; Salmo ocla Nilsson, 1832; Salmo renatus Lacepède, 1803; Salmo rilla Lacepède, 1803; Salmo salar biennis Berg, 1912; Salmo salar brevipes Smitt, 1883; Salmo salar brevipes relictus Berg, 1932; Salmo salar europaeus Payne, Child & Forrest, 1971; Salmo salar lacustris Hardin, 1862; Salmo salar nobilis Smitt, 1895; Salmo salar ouananiche McCarthy, 1894; Salmo salar saimensis Seppovaara, 1962; Salmo salar sebago Girard, 1853; Salmo salar tasmanicus Johnston, 1889; Salmo salmo Valenciennes, 1848; Salmo salmulus Walbaum, 1792; Salmo sebago Girard, 1853; Salmo strom Bonnaterre, 1788; Trutta relicta Malmgren, 1863; Trutta salar (Linnaeus, 1758); Trutta salar relicta Malmgren, 1863;
Elterjedés
	Elterjedési területe
Hivatkozások
	A Wikifajok tartalmaz Lazac témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Lazac témájú médiaállományokat és Lazac témájú kategóriát.

A lazac (Salmo salar) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának lazacalakúak (Salmoniformes) rendjébe, ezen belül a lazacfélék (Salmonidae) családjába tartozó faj.

Nemének a típusfaja.

Előfordulása

A lazac Nyugat- és Észak-Európa tengerpartjainál és folyórendszereiben a Vizcayai-öböltől Oroszország sarkvidéki részéig előfordul. Az Amerikai Egyesült Államok és Kanada észak-atlanti partjainál is megtalálható. A lazac a Grönlandi-tengerbe vándorol. A lazac számára a fő veszélyeket a túlhalászás, a folyók szennyezése és az ívás helyéül szolgáló folyókhoz vezető utat elzáró gátak jelentik. Korábban nagyobb csapatai voltak.

Megjelenése

A lazac teste erősen megnyúlt, faroknyele karcsú. Pikkelyei kicsinyek, az oldalvonal mentén 120-130, a zsírúszó és az oldalvonal között 11-15 (többnyire 12-14) helyezkedik el. Feje viszonylag kicsi, orra hegyes, szájrése széles (hátranyúlik a szemekig). Az első kopoltyúív valamennyi tüskéje pálcaszerű. Az ekecsont fogazása: a lemez fogak nélküli, a nyélen a fogak egyetlen hosszanti sorba rendeződtek, az állat korosodásával könnyen kihullanak. A fiatal halak (körülbelül 15 centiméterig) oldalain nagy sötét foltok és vörös pontok vannak. A már tengerbe érkezett, fiatalkori ruhájukat elveszített példányok fején kerek, fekete pettyek vannak, oldalaik ezüstösek. Az ívó halak vörös és fekete foltosak, a hímek hasoldala piros. A kifejlett lazacok rendszerint 40-120 centiméter hosszúak, de elérhetik a 150 centimétert is. A lazac testtömege 36 kilogramm is lehet. Egy ekkora példányt 1929-ben fogtak ki a norvégiai Tana folyóból.

Életmódja

Ez a halfaj a tengerben aktív vadász, és gyakran rajokban él. A fiatal lazacok tápláléka: rovarok és más kis folyami állatok. A tengerben élők tápláléka: halak, például Ammodytidae-fajok és fiatal heringek. Többek között a sötétcápa (Carcharhinus obscurus) vadászik rá. Ebben a csontos halban főleg a Tentacularia coryphaenae nevű galandféregfaj élősködik.^[1] A lazac 8-10 évig él.

Szaporodása

Az ívási időszak november–február között van. A vándorlás során akár 3 métert is tud szökni, hogy áthaladjon az akadályokon. A nőstény farkával fészket ás, és ebbe rakja ikráit, melyeket a hím egyidejűleg meg is termékenyít. Az ívás gyakorta több helyen zajló folyamata két hétig is eltarthat. A nőstény 10 000-40 000 golyó formájú, narancsszínű, körülbelül 5-7 milliméter átmérőjű ikrát rak. A kikeléshez 70-160 nap kell, hogy elteljen. Kikelés után a lárván még megvan a szikzacskó, amely táplálja. A kavicsfészek elhagyása után a kis lazac rovarlárvákkal, férgekkel és más, vízben élő gerinctelenekkel táplálkozik. Amikor eléri a körülbelül 10 centimétert, a lazac változtat életmódján. Nagyobb halakra vadászik; testének mintázata is megváltozik, hogy vadászatkor jobban álcázza az állatot. A fiatalok 1-5 évig maradnak az édesvízben, utána a tengerbe vonulnak. A tenger felé vezető útján színe ezüstössé válik. Néhány fiatal hím a folyóban marad és ott növekszik meg, így kisebbek lesznek. Amikor elérkezik az ívási időszak, ezek a kisebb hímek odatolakodnak más párzó lazacokhoz és megtermékenyítik a nem nekik szánt ikrákat.

Jegyzetek

↑ Knoff, M.; De Sao Clemente, S.C.; Pinto, R.M.; Lanfredi, R.M. and Gomes, D.C. (2004). "New records and expanded descriptions of Tentacularia coryphaenae and Hepatoxylon trichiuri homeacanth trypanorhynchs (Eucestoda) from carcharhinid sharks from the State of Santa Catarina off-shore, Brazil". Revista Brasileira de Parasitologia Veterinaria. 13 (2): 73–80. {{cite journal}}: Unknown parameter |month= ignored (súgó)CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link)

Források

Salmo salar Linnaeus, 1758 FishBase
"A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján". IUCN. Hozzáférés: 2011. december 31.
Csodálatos állatvilág. (Wildlife Fact-File). Budapest: Mester Kiadó. 2000. ISBN 963-86092-0-6. {{cite book}}: Unknown parameter |extra= ignored (súgó)
Édesvízi halak. Budapest: Magyar Könyvklub. 1996. = Természetkalauz, ISBN 963 547 140 8

További információk

Lazac receptek
A lazac élettani hatásai, jellemzői és fogyasztása
Page, L.M. and B.M. Burr, 2011. A field guide to freshwater fishes of North America north of Mexico. Boston : Houghton Mifflin Harcourt, 663p.

A halak portálja • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[knoff_et_al-1] Knoff, M.; De Sao Clemente, S.C.; Pinto, R.M.; Lanfredi, R.M. and Gomes, D.C. (2004). "New records and expanded descriptions of Tentacularia coryphaenae and Hepatoxylon trichiuri homeacanth trypanorhynchs (Eucestoda) from carcharhinid sharks from the State of Santa Catarina off-shore, Brazil". Revista Brasileira de Parasitologia Veterinaria. 13 (2): 73–80. {{cite journal}}: Unknown parameter |month= ignored (súgó)CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link)

[1]