Arthur Machen
| Arthur Machen | |
 | |
| Született | Arthur Llewellyn Jones 1863. március 3. Caerleon, Monmouthshire, Wales |
| Elhunyt | 1947. december 15. (84 évesen) Beaconsfield, Buckinghamshire, Anglia |
| Állampolgársága | |
| Nemzetisége | walesi  |
| Gyermekei | két gyermek |
| Foglalkozása | |
| Iskolái | Hereford Cathedral School |
| Sírhelye | St Mary's Church, Amersham |
 | |
| Arthur Machen aláírása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Arthur Machen témájú médiaállományokat. | |
Arthur Llewellyn Jones (Caerleon, 1863. március 3.[1][2][3][4][5] – London, 1947. december 15.[1][2][3][4][5])[6] Arthur Machen álnéven ismert, walesi író és misztikus volt a 19. század végén és a 20. század elején. Legismertebb nagy hatású természetfeletti, fantasy és horror műveiről. "A nagy Pán isten" (The Great God Pan, 1890; 1894) című novellája a horror klasszikusaként szerzett hírnevet; Stephen King „talán a legjobb [horror történetnek nevezte] az angol nyelven.”[7] Ismert még „Az íjászok” (The Bowmen) című novellájáról is, amelyet széles körben tényként olvastak, és amely megalapozta a monsi angyalok legendáját.[8]
Életrajza
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Korai évek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Machen Arthur Llewelyn Jones néven született a monmouthshire-i Caerleonban.[9][10] Szülőházát, amely a Caerleon téren, az Olde Bull Inn-nel szemben található, kék emléktábla jelöli.[11] Monmouthshire tája (amelyre általában a középkori walesi királyság, Gwent nevén hivatkozott), a kelta, római és középkori történelemmel kapcsolatos asszociációival, mély benyomást tett rá, és szeretete számos művének középpontjában áll.[12]
Machen hosszú lelkészi ágról származott, a család Carmarthenshire-ből származott.[13] 1864-ben, amikor Machen kétéves volt, apja, John Edward Jones a Caerleontól körülbelül öt mérföldre északra fekvő Llandegveth-i Llanddewi Fach plébánosa lett, és Machen az ottani plébánián nevelkedett.[14] Jones öröklésképpen felvette felesége leánykori nevét, a Machent, így jogilag "Jones-Machen" lett; fia később egy rövidített változatot, Arthur Machent használt álnévként.
Fred Hando walesi történész és folklorista szerint Machen korai érdeklődése az okkultizmus iránt egy, az alkímiáról szóló cikkből fakadt, amely apja könyvtárában található Household Words című kötetben található. Hando felidézi Machen további korai olvasmányait:
Megvette De Quincey Egy angol ópiumevő vallomásai című művét a Pontypool Road vasútállomáson, Az Ezeregyéjszaka címűt pedig a Hereford vasútállomáson, és kölcsönkérte Don Quijote-t Mrs. Gwyntől, a llanfrechfai parókiáról. Apja könyvtárában megtalálta Walter Scott Waverley-regényeit, a Glossary of Gothic Architecture szószedetének háromkötetes kiadását és Tennyson egy korai kötetét is.[14]
Tizenegy éves korában Machen a Hereford Cathedral Schoolban tanult, ahol jó oktatásban részesült. Családja nem engedhette meg magának az egyetemi tanulmányait, ezért Machen Londonba ment, ahol felvételi vizsgát tett az orvosi egyetemre, de megbukott. Irodalmi tehetségről tett tanúbizonyságot, és 1881-ben egy hosszú költeményt publikált az eleusziszi misztériumok témájában. Újságíróként, kiadói tisztviselőként és gyermeknevelőként próbált megélni, estéit írásnak és magányos sétáknak szentelve.[12][15]
1884-ben kiadta második művét, a The Anatomy of Tobacco című pastichet, és munkát kapott George Redway kiadótól és könyvkereskedőtől katalogizálóként és folyóirat-szerkesztőként. Ez további fordítói munkához vezetett franciáról, lefordítva Marguerite de Navarre Heptaméronját, Béroalde de Verville Le Moyen de Parvenir (Fantasztikus mesék) című művét és Giacomo Casanova Életem története című emlékiratait.[6]
1887-ben, édesapja halálának évében,[13] Machen feleségül vette Amelia (Amy) Hoggot, egy rendhagyó zenetanárnőt, aki szenvedélyesen rajongott a színházért, és akinek irodalmi barátai voltak London bohém köreiben. Hogg bemutatta Machent A. E. Waite írónak és okkultistának, aki később Machen egyik legközelebbi barátja lett. Machen más irodalmi személyiségekkel is megismerkedett, mint például M. P. Shiel és Edgar Jepson. Házassága után röviddel Machen skót rokonaitól örökségeket kapott, amelyek lehetővé tették számára, hogy fokozatosan több időt szenteljen az írásnak.[16]
Irodalmi dekadencia az 1890-es években
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]1890 körül Machen irodalmi folyóiratokban kezdett publikálni, Robert Louis Stevenson művei által inspirált történeteket írt, amelyek közül néhány gótikus[17] vagy fantasztikus témákat használt. Ez vezetett első nagy sikeréhez, a The Great God Pan-hoz. A könyvet 1894-ben adta ki John Lane a neves Keynotes sorozatban, amely a kor növekvő esztétikai mozgalmának része volt. Machen történetét széles körben elítélték szexuális és borzalmas tartalma miatt, ennek következtében jól fogyott, és egy második kiadást is megalkottak belőle.
Legközelebb 1895-ben adta ki The Three Impostors című regényét, amely számos összefonódó történetből áll. A regényt és a benne található történeteket végül Machen legjobb művei közé sorolták. Az Oscar Wilde körüli botrányt követően azonban, még abban az évben, Machen kapcsolata a dekadens horror művekkel megnehezítette számára, hogy kiadót találjon új művei számára. Így, bár a következő években megírta néhány legelismertebb művét, néhány sokkal később jelent meg. Ilyenek voltak például a The Hill of Dreams, a Hieroglyphics, az A Fragment of Life, a "The White People" című történet, valamint az Ornaments in Jade című regényt alkotó történetek.[16][18]
Tragédia és színészet: 1899–1910
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]1899-ben Machen felesége, Amy, hosszú betegség után rákban meghalt. Ez pusztító hatással volt Machenre. A veszteséget csak fokozatosan heverte ki a következő évben, részben Waite-tel való szoros barátságának köszönhetően. Waite befolyásának köszönhetően csatlakozott Machen ekkor az Arany Hajnal Hermetikus Rendjéhez, bár érdeklődése a szervezet iránt nem volt tartós vagy túl mély.[19]
Machen felépülését tovább segítette hirtelen pályamódosítása, 1901-ben színész lett, és Frank Benson utazó színészekből álló társulatának tagja, ezzel a hivatással pedig az egész országot bejárta.
Ez 1903-ban egy második házassághoz vezetett Dorothie Purefoy Hudlestonnal, ami sok boldogságot hozott Machennek. 1902-ben sikerült kiadót találnia korábbi, az irodalom természetét elemző Hieroglyphics című művéhez, amely arra a következtetésre jutott, hogy az igazi irodalomnak „eksztázist” kell közvetítenie. 1906-ban Machen irodalmi karrierje ismét virágzásnak indult, amikor a The House of Souls című könyv összegyűjtötte a kilencvenes évek legjelentősebb műveit, és új közönséghez juttatta el azokat. Kiadott egy szatirikus művet is, a Dr Stiggins: His Views and Principles címűt, amelyet általában az egyik leggyengébb művének tartanak.[20]
Machen ebben az időben a kelta kereszténységet, a Szent Grált és Artúr királyt is kutatta. Nézeteit Lord Alfred Douglas The Academy című lapjában publikálva, amelyhez rendszeresen írt, arra a következtetésre jutott, hogy a Grál legendái valójában a kelta egyház rítusainak homályos emlékein alapulnak. Ezek az elképzelések hangsúlyosan szerepeltek The Secret Glory című regényében is, amelyet ekkor írt, és amely a Grál valamilyen formában a modern korban való fennmaradásának gondolatát elsőként alkalmazta a szépirodalomban. Ezt az elképzelést azóta is sokan alkalmazzák, például Charles Williams (War in Heaven), Dan Brown (A Da Vinci-kód) és George Lucas (Indiana Jones és az utolsó kereszteslovag). 1907-ben végre megjelent a The Hill of Dreams, amelyet általában Machen remekművének tartanak, bár akkoriban nem igazán ismerték el.[16]
A következő néhány évben Machen folytatta a színészi tevékenységet különböző társulatokban és újságírói munkát, de egyre nehezebben tudott megélni, és öröksége már rég kimerült. Irodalmi összejövetelekre is járt, mint például a New Bohemians és a Square Club.[21]
Újságírás és a Nagy Háború: 1910–1921
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Machen végül 1910-ben teljes munkaidős újságírói állást fogadott el Alfred Harmsworth Evening News című lapjánál. 1912 februárjában megszületett fia, Hilary, majd 1917-ben lánya, Janet. Az első világháború 1914-es kitörése húsz év után először hozta Machent ismét a nyilvánosság elé „Az íjász” című novellájának megjelenése és az azt követő „Mons angyalai”[8] című epizód körüli nyilvánosság révén. Ezt a sikert kihasználva számos novellát publikált, amelyek többsége a közhangulatot növelő propaganda volt, de a legjelentősebbek, a „A nagy visszatérés” (1915) és a „Terror” (1917) című novella is sikeresebb volt. A háború alatt önéletrajzi cikkek sorozatát is publikálta, amelyeket később könyv formájában újranyomtak Far Off Things címmel. A háborús évek alatt Machen találkozott Caradoc Evansszel is, és támogatta munkásságát.[16]
Machen általában nem szeretett az újságnál dolgozni, és csak a családja megélhetésének tartotta. A pénz hasznosnak bizonyult, lehetővé téve számára, hogy 1919-ben egy nagyobb, kertes házba költözzön St. John's Woodban, amely híres helyszíne lett az irodalmi összejöveteleknek, amelyekre olyan barátai vettek részt, mint Augustus John, D. B. Wyndham Lewis és Jerome K. Jerome. Machen 1921-es elbocsátása az Evening Newstól bizonyos értelemben megkönnyebbülést jelentett, bár anyagi problémákat okozott. Kortársai azonban Machent nagyszerű Fleet Street-i személyiségként ismerték el, és a húszas évek nagy részében továbbra is keresett esszéíró maradt.
Machen-boom az 1920-as években
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
1922-ben Machen irodalmi sorsa újra fellendült. The Secret Glory ("A Titkos dicsőség"), amelyet egyesek Machen utolsó remekművének tartanak,[22] késve jelent meg, akárcsak az önéletrajzi jellegű Far Off Things ("Távoli dolgok"), valamint Casanova-fordításának, a The House of Souls-nak ("Lelkek háza") és a The Hill of Dreams-nak ("Álmok dombja") új kiadásai. Machen művei ekkor új közönségre és kiadókra találtak az Egyesült Államokban, és sorozatban érkeztek a könyvek újrakiadására vonatkozó kérések. Vincent Starrett, James Branch Cabell és Carl Van Vechten amerikai rajongói voltak, akik segítettek ebben a folyamatban.[16]
Növekvő vagyonának egy másik jele volt műveinek gyűjteményes kiadásának (a "Caerleon-kiadás") és egy bibliográfia 1923-as megjelenése. Ebben az évben jelent meg egy nemrég befejezett önéletrajzi kötet is, a Things Near and Far ("Közeli és távoli dolgok") című – a harmadik és egyben utolsó kötet, a The London Adventure ("Londoni kaland") 1924-ben. Korábbi művei hirtelen keresett gyűjtői darabokká váltak ebben az időben, ezt a pozíciót azóta is betöltik. 1924-ben kiadott egy gyűjteményt saját munkásságáról szóló negatív kritikákból, nagyon kevés kommentárral, Precious Balms címmel. Ebben a jóléti időszakban Machen otthonába sok látogató és társasági összejövetel érkezett, és Machen új barátokat szerzett, például Oliver Stonort.
Utolsó évek: 1926–1947
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]1926-ra az újra kiadási fellendülés nagyrészt véget ért, és Machen jövedelme csökkent. Továbbra is újra kiadta korábbi műveit gyűjteményes kiadásokban, esszéket és cikkeket írt különféle magazinoknak és újságoknak, valamint előszavakat és bevezetőket írt mind saját, mind más írók műveihez – például Fred Hando monmouthshire-i történész The Pleasant Land of Gwent (1944) című művéhez, de kevés új szépirodalmat alkotott. 1927-ben kéziratfelolvasó lett az Ernest Benn kiadónál, ami 1933-ig nagyon is szükséges rendszeres jövedelmet hozott számára.
1929-ben Machen és családja Londonból a buckinghamshire-i Amershambe költözött, de továbbra is anyagi nehézségekkel küzdött. Irodalmi munkássága elismerést kapott, amikor 1932-ben évi 100 font polgári nyugdíjat kapott, de Benn egy évvel későbbi munkahelyének elvesztése ismét megnehezítette a helyzetet. A harmincas években Machen néhány rövidebb műveiből álló gyűjtemény jelent meg, részben John Gawsworth Machen melletti kiállásának eredményeként, aki szintén elkezdte Machen-életrajzának munkáját, amely csak 2005-ben jelent meg Arthur Machen barátainak köszönhetően.[16]
Machen anyagi nehézségeinek végül csak az 1943-ban, nyolcvanadik születésnapjára indított irodalmi felhívás vetett véget. A felhíváson szereplő nevek Machen elismertségét mutatják, mint jeles irodalmár, hiszen köztük volt Max Beerbohm, T. S. Eliot, George Bernard Shaw, Walter de la Mare, Algernon Blackwood és John Masefield. A felhívás sikere lehetővé tette Machen számára, hogy élete utolsó néhány évét, 1947-ig, viszonylagos kényelemben élje le.
Nézetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Spirituális
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Irodalmi pályafutása kezdetétől fogva Machen azt a misztikus hitet vallotta, hogy a hétköznapi, unalmas világ egy titokzatosabb és furcsább világot rejt magában. Az 1890-es évek gótikus[17] és dekadens művei arra a következtetésre jutottak, hogy ennek a fátyolnak a fellebbentése őrülethez, szexhez vagy halálhoz vezethet, és általában mindhárom kombinációjához. Machen későbbi művei némileg kevésbé voltak tele gótikus kellékekkel, de számára a rejtélyek utáni nyomozás mindig életet megváltoztató átalakulást és áldozatot eredményezett. Machen szerette a középkori világnézetet, mert úgy érezte, hogy mély spiritualitást testesít meg a tomboló földhözragadtság mellett.
Nagy rajongója volt az irodalomnak, amely kifejezte azt az „elragadtatást, szépséget, imádatot, csodálatot, áhítatot, misztikumot, az ismeretlen érzését, az ismeretlen utáni vágyat”, amit az eksztázis szóban foglalt össze.[23] Fő szenvedélyei az írók és az írás voltak, amelyekről úgy érezte, hogy ezt elérte, egy sajátos listán, amelyen szerepelt a Mabinogion és más középkori lovagregények, François Rabelais, Miguel de Cervantes, William Shakespeare, Samuel Johnson, Thomas De Quincey, Charles Dickens, Arthur Conan Doyle, Edgar Allan Poe and Robert Louis Stevenson művei. Azok az írók, akiknek ez nem sikerült, vagy ami még rosszabb, meg sem próbálták, Machentől rövid lenézést kaptak.
Machen erős ellenállása a materialista nézőponttal szemben számos művében nyilvánvaló, ami a neoromantizmus részének minősíti. Mélyen gyanakvó volt a tudománnyal, a materializmussal, a kereskedelemmel és a puritanizmussal szemben, amelyek mindegyike ellenszenves volt Machen konzervatív, bohém, misztikus és ritualista temperamentumához képest. Machen heves szatirikus vonását a számára ellenszenves dolgok ellen munkássága gyengeségének, és inkább elavultnak tekintették, különösen, amikor ez olyan művekben kerül előtérbe, mint a Dr. Stiggins. Hasonlóképpen, néhány propagandisztikus első világháborús története is kevéssé vonzó a modern közönség számára.
Machen, akit egy anglikán lelkész fiaként neveltek, mindig is keresztény hitet vallott, bár ezt az érzéki miszticizmus iránti vonzalom kísérte; a pogányság és az okkultizmus iránti érdeklődése különösen korai műveiben mutatkozott meg. Machen jártas volt olyan területeken, mint az alkímia, a kabbala és a hermetizmus, és ezek az okkult érdeklődési körök a Waite-tel való szoros barátságának részét képezték. Machen azonban mindig is nagyon gyakorlatias volt, és jelentős bizonyítékokra volt szüksége arra, hogy természetfeletti esemény történt, ezért erősen szkeptikus volt a spiritizmussal szemben.
Első felesége halála spirituális válaszút elé állította, és misztikus események sorozatát élte át. Az Arany Hajnal hermetikus rendjével végzett kísérletezése után az ortodox egyházi rituálék egyre fontosabbá váltak számára, fokozatosan meghatározva pozícióját, mint magas rangú anglikán,[24] aki képes volt saját misztikus tapasztalataiból, a kelta kereszténységből, valamint az irodalmi és legendás olvasmányokból származó elemeket beépíteni gondolkodásába.
Politikai
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A politikában Machen reakciós volt. A Left Review 1937-es, a spanyol polgárháborúról szóló kérdőívére válaszolva kijelentette: „Arthur Machen úr üdvözletét fejezi ki, és kéri, hogy tájékoztassa arról, hogy mindig is teljes mértékben Franco tábornok mellett állt és állt.”[26]
Hagyaték és befolyás
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Machen irodalmi jelentősége kiemelkedő; történeteit számos nyelvre fordították le, és számtalanszor újranyomták novelláskötetekben. Az 1970-es évek elején The Three Impostors ("A három szélhámos") a Ballantine Adult Fantasy series című könyvének puhafedeles újrakiadása egy új generáció figyelmét keltette fel. Az utóbbi időben a kis kiadók továbbra is nyomtatásban tartják Machen műveit. 2010-ben, Machen születésének 150. évfordulója alkalmából munkásságának két kötete jelent meg újra a rangos Library of Wales sorozatában.[27]
Irodalomkritikusok, mint például Wesley D. Sweetser és S. T. Joshi, Machen műveit a gótikus regény[17] késő viktoriánus újjáéledésének és az 1890-es évek dekadens mozgalmai jelentős részének tekintik, közvetlen összehasonlításban a kortárs művekben, mint például Robert Louis Stevenson Dr. Jekyll és Mr. Hyde különös esete, Bram Stoker Drakulája és Oscar Wilde Dorian Gray arcképe című műveiben található témákkal. Abban az időben olyan szerzők, mint Wilde, William Butler Yeats és Arthur Conan Doyle, mind Machen műveinek csodálói voltak. Általában az angol-walesi irodalom jobb tanulmányaiban is említést tesznek róla. A francia író, Paul-Jean Toulet lefordította Machen The Great God Pan című művét franciára, és meglátogatta Machent Londonban. Charles Williams is Machen munkásságának híve volt, ami Williams saját szépirodalmi írásait is inspirálta.[28]
Egy kék emléktábla állít emléket 1916 novemberében a whitby-i (Észak-Yorkshire) New Angel Hotelben, a New Quay Roadon.[29]
Műfaji szépirodalom
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Brian Stableford sci-fi író szerint Machen „volt az első hitelesen modern horrortörténeteket író író, és legjobb műveit ma is a műfaj legkiválóbb alkotásai közé kell sorolni”.[30]
Machen népszerűsége az 1920-as évek Amerikájában közismert, munkássága pedig hatással volt a Weird Taleshez hasonló magazinokban található ponyvahorror fejlődésére, valamint olyan neves fantasy írókra, mint James Branch Cabell, Clark Ashton Smith, Robert E. Howard,[31] Frank Belknap Long (aki versben tisztelgett Machen előtt „Arthur Machen olvasásáról” címmel),[32] Donald Wandrei,[33] David Lindsay[30] és E. Charles Vivian.[34]
Jelentőségét H. P. Lovecraft ismerte fel, aki „Supernatural Horror in Literature” című esszéjében Machent a természetfeletti horror négy „modern mesterének” egyikeként nevezte meg (Algernon Blackwooddal, Lord Dunsanyval és M. R. Jamesszel együtt). Machen hatása Lovecraft saját munkásságára jelentős volt. Lovecraft Machen-olvasása az 1920-as évek elején eltérítette korábbi dunsaniánus írásaitól a későbbi Cthulhu-mítosz[35] kidolgozása felé. Machen kortárs walesi vagy londoni hátteret használt, amelyben baljós ősi borzalmak rejtőznek, és képesek keveredni a modern emberekkel, ami inspirálta Lovecraftot egy új-angliai háttér hasonló használatára. Machen "The White People" („A fehér emberek”) című története utalásokat tartalmaz különös, ismeretlen rítusokra és lényekre, ezt az elképzelést Lovecraft gyakran alkalmazza a mítoszokban.
Lovecraft tiszteleg a hatás előtt azzal, hogy Machen néhány alkotását és utalását, például Nodenst[36] és Aklot[37], közvetlenül beépíti Cthulhu mítoszába,[35] és hasonló cselekményszálakat használ, amelyek leginkább a "The Dunwich Horror" és The Great God Pan, valamint a "The Whisperer in Darkness" és a "The Novel of the Black Seal" összehasonlításában figyelhetők meg. Más Lovecraft-mesék, amelyek Machenhez kötődnek vagy utalnak hozzá, többek között a "The Call of Cthulhu", "The Festival", "Cool Air", "The Descendant" és "The Colour Out of Space".
Intenzív, hangulatos, horrorról és természetfelettiről szóló történeteit számos modern horror- és fantasyíró olvasta és élvezte, közvetlen hatással voltak Peter Straubra, Stephen Kingre, Ramsey Campbellre, Karl Edward Wagnerre,[38] a „Sarban”-ra (John William Wall),[39] Joanna Russra,[40] Graham Joyce-ra, Simon Clarkra, Tim Lebbonra és T. E. D. Kleinre. Klein The Ceremonies című regénye részben Machen "The White People" című művén alapult, Straub Ghost Story című regényére pedig a The Great God Pan hatott.[41]
Szélesebb körű irodalmi befolyás
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Machen hatása azonban nem korlátozódik a zsánerfikcióra. Jorge Luis Borges nagyszerű íróként ismerte el Machent, és rajta keresztül Machen hatással volt a mágikus realizmusra. Jelentős hatással volt Paul Bowlesre és Javier Maríasra is, utóbbi 1989-es Todas las almas című regényének egyik mellékszálát Machen és társai művei gyűjtésének szentelte. Ő volt az egyik legjelentősebb alakja Sir John Betjeman költő életének, aki Machennek tulajdonította a főegyházi anglikánságra való áttérését, ami filozófiájának és költészetének fontos részét képezte. Sylvia Townsend Warner (Machen második feleségének, Purefoynak az unokahúga) csodálta Machent, és hatással volt rá,[41] akárcsak dédunokájára, a kortárs művész Tessa Farmerre.[42]
Machen úttörő volt a pszichogeográfia területén is, mivel érdeklődött a táj és az elme összekapcsolódása iránt. A walesi és londoni vándorlásai, amelyekről feljegyzéseket készített, nagy érdeklődésre tartanak számot az e témával foglalkozó írók, különösen a Londonra fókuszálók, mint például Iain Sinclair és Peter Ackroyd számára. Alan Moore Machen misztikus élményeit tárta fel Snakes and Ladders című művében. Aleister Crowley szerette Machen műveit, úgy érezte, hogy „mágikus” igazságot tartalmaznak, és felvette őket diákjai olvasmánylistájára, bár Machen, aki soha nem találkozott vele, utálta Crowleyt. Más okkultisták, mint például Kenneth Grant, szintén inspirációt találnak Machenben. Machen személyes misztikus világnézetéhez sokkal közelebb állt a barátjára, Evelyn Underhillre gyakorolt hatása, aki Machen gondolkodásmódját tükrözte nagy hatású könyvében, a Mysticism-ben.
Louis Pauwels és Jacques Bergier (1960) francia bestsellerének, a Mágusok hajnalának (Le Matin des magiciens: Introduction au réalisme fantastique) egyik fejezete részletesen foglalkozik Machen gondolkodásával és műveivel. Machen valósághoz való hozzáállását a könyvben a „fantasztikus realizmus” példájaként írják le.
Egyéb területek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A zenében John Ireland zeneszerző Machen műveit életre szóló élménynek találta, amely közvetlenül befolyásolta kompozícióinak nagy részét[43] – különösen a The Scarlet Ceremonies (1912–13, a "The White People" egyik idézetén alapul); a Mai-Dun szimfonikus rapszódiáját (1920–21, amelyről úgy tartják, hogy a The Hill of Dreams ihlette); és a Legend zongorára és zenekarra (1933), amelyet Machennek ajánlottak.[44][45]
Mark E. Smith, a The Fall énekesét is inspirálta a Machen. Hasonlóképpen, a Current 93 is Machen misztikus és okkult hangulatából merített, olyan dalokkal, mint a "The Inmost Light", amelynek címe megegyezik Machen történetével. A Ghost Box Music kiadó néhány előadója, mint például Belbury Poly és a The Focus Group, erősen merít a Machenből. A Machen iránti érdeklődést olyan filmrendezők is osztják, mint a mexikói Rogelio A. González, aki a "The Islington Mystery" sikeres változatát készítette El Esqueleto de la señora Morales (1960) címmel, Luis Alcoriza adaptációjában, aki gyakran közreműködött Luis Buñuel klasszikus filmjeiben. A Machen munkái iránti filmesek körében Guillermo del Toro és Richard Stanley is osztja az érdeklődést. A Machen iránt lelkes többi jelentős személyiség közé tartozik Brocard Sewell, Barry Humphries, Stewart Lee és Rowan Williams, Canterbury érseke.[41]
Irodalmi társaságok
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Az Arthur Machen Társaság 1948-ban alakult az Egyesült Államokban, és az 1960-as évekig működött. Ezt követte 1986-ban az Egyesült Királyságban működő Arthur Machen Társaság, amelyet viszont a jelenlegi irodalmi társaság, az Arthur Machen Barátai váltott fel.[46]
Az Arthur Machen Barátai (FoAM) egy nonprofit nemzetközi irodalmi társaság, amelyet 1998-ban alapítottak, és amelynek célja a Machen és munkássága iránti érdeklődés, valamint a kutatások támogatása. Két folyóiratot ad ki: a Faunus-t, amely ritka Machen-cikkeket és munkásságáról szóló kritikákat közöl, valamint a Machenalia-t. Nemcsak Machen iránti érdeklődést ébreszt, hanem olyan események iránt is, amelyekben kulcsszerepet játszott, mint például a Mons Angyalai[8] ügy, és pszichogeográfiai kirándulásokat szervez.
Kiemelkedő tagjai között szerepel Alan Moore, Stewart Lee és R.B. Russell a Tartarus Presstől. A társaságot 2006-ban jelölték a World Fantasy Special Award: Non-Professional kategóriában.
Válogatott művek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Közelítő sorrendben, a megjelenés dátumával:
- The Chronicle of Clemendy (1888): fantasy történetek egy misztikus gyökerekkel rendelkező vidéki walesi ivótársaság kerettörténetében.
- "The Lost Club" (1890): novella egy titkos londoni társaságról és tagjainak rituális eltűnéséről.
- The Great God Pan (írta 1890–1894; megjelent 1894): rövid horrorregény. Először a "The Inmost Light" című művel együtt jelent meg John Lane Keynotes sorozatának V. kötetében.
- "The Inmost Light" (1894): rövid horrortörténet. Egy tudós egy ragyogó ékszerbe zárja felesége lelkét, és valami mást enged be a lakatlan testébe, de az ékszert ellopják.
- "The Shining Pyramid" (1895): rövid horrortörténet. Furcsa kőelrendezések jelennek meg egy fiatalember telkének szélén. Ő és egy barátja megpróbálják megfejteni a jelentésüket, mielőtt túl késő lenne.
- The Three Impostors (1895): horrorregény, amely számos novellát tartalmaz, köztük a "The Novel of the White Powder" és a "The Novel of the Black Seal" címűeket, amelyeket gyakran külön antológiákban is publikáltak. A történet középpontjában egy szemüveges férfi keresése áll.
- "The Novel of the Black Seal": témájában H. P. Lovecraft előfutára – a főszereplő fokozatosan feltárja a walesi dombokban megbúvó, rejtett, ember előtti és nem emberi faj titkait, valamint egy hibrid, idióta gyermek valódi természetét, akit az egyikük apja nemzett.
- "The Novel of the White Powder": egy férfi viselkedése furcsa fordulatot vesz, miután új receptet kezd szedni. A nővére nem tudja, hogy ez jó vagy rossz dolog-e.
- "The Red Hand" (1895): rövid detektív/horror történet A három szélhámos főszereplőivel. Egy ősi kőbaltával elkövetett gyilkosságra összpontosít.
- The Hill of Dreams (írva 1895–1897; kiadva 1907): regény, amely egy művész sötét, misztikus, spirális őrületét, áhítatát, érzékiségét, horrorját és extázisát vázolja fel. Általában Machen mesterművének tekintik.
- Ornaments in Jade (írva 1897; kiadva 1924): prózaversek, amelyek közül néhány sötét pogány hatalmakra utal.
- "The White People" (írva 1899; kiadva 1904): rövid horror történet. Egy fiatal lány naplójaként mutatják be, amely a boszorkányságba való egyre mélyebb elmélyülését részletezi. Gyakran a horrornovellák egyik legnagyobbikaként emlegetik.
- Hieroglyphics: A Note upon Ecstasy in Literature (írva 1899; kiadva 1902): irodalmi értekezés, amely részletezi Machen irodalomfilozófiáját és annak „eksztázisra” való képességét.
- A Fragment of Life (írva 1899–1904; kiadva 1904): kisregény. Egy fiatal pár elutasítja az anyagi élet banalitásait a spirituális javára.
- The House of the Hidden Light (írta: 1904-ben Arthur Edward Waite-tel. Csak három példány jelent meg. 350 példányban újranyomta a Tartarus Press, 2003): kódolt és misztikus levelezés könyve.
- The Secret Glory (írva 1899–1908; kiadva 1922): regény. Egy állami iskolás fiút lenyűgöznek a Szent Grálról szóló mesék, és megszökik elnyomó iskolájából, hogy mélyebb értelmét keresse az életnek.
- "The Bowmen" (1914): ebben az első világháború alatt írt és kiadott történetben az azincourti csatában Szent György vezette íjászok szellemei a brit csapatok segítségére sietnek. Ezt tartják a monsi angyalok legendája eredetének.
- "The Great Return" (1915): novella. A Szent Grál visszatér egy walesi faluba.
- The Terror (1917): rövid horrorregény. Vidéki természetfeletti horror a háborús Nagy-Britanniában, ahol megmagyarázhatatlan vidéki gyilkosságok sorozata történik, anélkül, hogy bármi jele lenne annak, hogy ki vagy mi a felelős.
- Far Off Things (1922): önéletrajzi első kötet.
- Things Near and Far (1923): önéletrajzi második kötet.
- "Out of the Earth" (1923): rövid horrortörténet a mitikus „Kis Emberek” gonosz brutalitásáról, akik az első világháborút utánozzák.
- The London Adventure (1924): önéletrajzi harmadik és egyben utolsó kötet.[47]
- Dog and Duck (1924): esszék.
- The Glorious Mystery (1924): esszék és rövid történetek.
- The Canning Wonder (1925): ismeretterjesztő tanulmány Elizabeth Canning eltűnésének tizennyolcadik századi rejtélyéről. Machen arra a következtetésre jut, hogy Canning hazudott hőstettei egy részéről vagy egészéről.
- Dreads and Drolls (1926): esszék (bővített kiadás, Tartarus Press: 2007).
- Notes and Queries (1926): esszék.
- Tom O'Bedlam and His Song (1930): esszék.
- "Opening the Door" (1931): novella. Egy férfi titokzatos transzcendenciájának története egy külső tündérbirodalomba.
- The Green Round (1933): regény. Egy férfit kísért egy törpe, miután meglátogatta a "zöld kört" egy tengerparton.
- "N" (1934): novella. Találkozás egy rejtett tündérországgal Londonban.
- The Children of the Pool (1936): novelláskötet, beleértve a késői korszak horrortörténeteit, a "Change" és az "Out of the Picture"-t.
- Arthur Machen & Montgomery Evans: Letters of a Literary Friendship, 1923–1947 (Kent State University Press, 1994): levelezés.
- Bridles and Spurs (1951): esszék.
Magyarul megjelent
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- A fehér népek és a rémület története (The terror, The white people) – Attraktor, Máriabesnyő-Gödöllő, 2018 · ISBN 9786155601644 · Fordította: Kiss Sándor
- A nagy Pán isten és más szentségtelen történetek (The Works of Arthur Machen) – TBA Könyvek, Nagykanizsa, 2019 · ISBN 9786156181077 · Fordította: Abrudán Katalin, Süle Zoltán, Somogyi Gábor, Szabó Zoltán „Zoo_Lee”, Molnár András · Illusztrálta: Juhász Ernő, Papp Evelin
- A nagy isten, Pán (The Great God Pan) – Fraternitas Mercurii Hermetis, Onga, 2021 · ISBN 9786155032561 · Fordította: Kássa László
- Az álmok hegye / A titkos dicsőség / Mons angyalai (Collected fiction of Arthur Machen, 3 vols. / Arthur Machen. Decadent and occult works) – TBA Könyvek, 2022 · ISBN 9786156181107 · Fordította: Bőgner Rebeka, Kovács Rezsuk Dániel, Kozma Dániel, Németh Magdolna, Somogyi Gábor, Süle Zoltán, Szabó Zoltán
- A rettegés eljövetele és más különös történetek – Azilum Könyvek, Szeged, 2024 · ISBN 9786150217000 · Fordította: Csizi Norbert, Németh Magdolna, Poór Anikó, Szabó Zoltán „Zoo_Lee”, Somogyi Gábor
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- 1 2 Francia Nemzeti Könyvtár. "BnF-források" (francia nyelven). Hozzáférés: 2015. október 10.
- 1 2 "Encyclopædia Britannica". Encyclopædia Britannica Online (angol nyelven). Hozzáférés: 2017. október 9.
- 1 2 "SNAC" (angol nyelven). Hozzáférés: 2017. október 9.
- 1 2 "ISFDB" (angol nyelven). Hozzáférés: 2017. október 9.
- 1 2 "Find a Grave". Find a Grave (angol nyelven). Hozzáférés: 2017. október 9.
- 1 2 3 Cecil John Layton Price (2001). "Machen, Arthur (1863–1947), formerly JONES, Arthur Llewellin, writer".
- ↑ King, Stephen (2008. szeptember 4.). "Self-Interview". StephenKing.com. Hozzáférés: 2021. február 11.
- 1 2 3 A monsi angyalok legendája egyike azon történeteknek, amelyek állítólag különféle természetfeletti lények megjelenéséről szólnak, akik megvédték a brit hadsereget a Német Császárság inváziós erői általi vereségtől az első világháború elején, az 1914. augusztus 23-i belgiumi monsi csatában.
- ↑ Wisker, Gina (2005). Horror Fiction: An Introduction. New York / London: Continuum. 74. o. ISBN 0-8264-1561-X. Hozzáférés: 2012. április 14.
- ↑ "Arthur Machen: The Spooktacular Scribe!". www.library.wales.
- ↑ Plaques, Open. "Arthur Machen blue plaque". openplaques.org.
- 1 2 Carradice, Phil (2013. március 3.). "Arthur Machen, the first modern horror writer". BBC Blogs. Hozzáférés: 2026. február 5.
{{cite web}}: Check|archive-url=value (súgó)CS1 karbantartás: url-status (link) - 1 2 "Arthur Machen". caerleon.net. Hozzáférés: 2017. január 26.
- 1 2 Hando, F.J., (1944) The Pleasant Land of Gwent – Chapter Nine, Arthur Machen, R. H. Johns, Newport.
- ↑ "MACHEN, ARTHUR (1863 - 1947), formerly JONES, ARTHUR LLEWELLIN, writer | Dictionary of Welsh Biography". biography.wales. Hozzáférés: 2026. február 5.
- 1 2 3 4 5 6 Biography at the Friends of Arthur Machen website Archiválva 2007. augusztus 20-i dátummal a Wayback Machine-ben.
- 1 2 3 A gótikus fikció, amelyet gyakran gótikus horrorként emlegetnek (elsősorban a 20. században), a félelem és a kísértet irodalmi esztétikája. A műfaj neve a reneszánsz kori "gótikus" szó pejoratív használatából ered, amely középkori és barbár jelentéssel bírt, és maga is a gótikus építészetből, illetve a gótokból ered.
- ↑ E. F. Bleiler. "Arthur Machen" in: Bleiler, E. F., ed. Supernatural Fiction Writers. New York: Scribner's, 1985. ISBN 0-684-17808-7 (pp. 351–353).
- ↑ Leigh Blackmore (1985). "Hermetic Horrors: Weird Fiction Writers and the Golden Dawn". Shadowplay. 2009. november 9. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2010. március 25.
- ↑ "Dr Stiggins was not read in his day and is unreadable in ours" S.T. Joshi, The Weird Tale (University of Texas Press 1990), p. 17
- ↑ Simkin, John. "Arthur Machen". Spartacus Educational. Hozzáférés: 2018. július 15.
- ↑ Stanley, Richard (2004. október 29.). "Pan's people". The Guardian. Hozzáférés: 2017. január 26.
- ↑ Arthur Machen, Hieroglyphics (London: Grant Richards, 1902), p. 11.
- ↑ A magas egyház (High church) a keresztény egyháztan, liturgia és teológia keresztény hiedelmeire és gyakorlataira utal, amelyek hangsúlyozzák a "rituálékat, a papi tekintélyt és a szentségeket".
- ↑ Cooke, Simon. "An Introduction to the Life and Work of Arthur Machen". victorianweb.org. Hozzáférés: 2024. július 5.
- ↑ Auden, W.H.; Beckett, Samuel (1971). Authors Take Sides on the Spanish Civil War. Gordon Press Publishers. 17. o. ISBN 978-0-87968-680-2.
- ↑ "Tracing the life of Caerleon mystic, Arthur Machen". southwalesargus.co.uk. 2012. január 16. Hozzáférés: 2017. január 26.
- ↑ Glen Cavaliero, Charles Williams: Poet of Theology (London, Macmillan, 1983) p. 55.
- ↑ "Arthur Machen (1863-1947) journalist and man of letters stayed here in November 1916". Open Plaques. Hozzáférés: 2025. június 24.
- 1 2 "Machen, Arthur (Llewellyn)", by Brian Stableford in David Pringle (ed), St. James Guide to Horror, Ghost and Gothic Writers. London : St. James Press, 1998, ISBN 1558622063 (pp. 382–84).
- ↑ Rusty Burke notes that Howard's early story "The Little People" is "clearly influenced by Arthur Machen's 'The Shining Pyramid'" (Rusty Burke, "Notes on Miscellanea" in Robert E. Howard, Bran Mak Morn: The Last King . New York: Del Rey/Ballantine, p. 193. ISBN 978-0-345-46154-4).
- ↑ Long's poem is republished in Lovecraft's Supernatural Horror in Literature. See The Annotated Supernatural Horror in Literature, ed. S. T. Joshi (Hippocampus Press, 2000), p. 62.
- ↑ Don Herron, "Collecting Donald Wandrei Archiválva 2008. szeptember 7-i dátummal a Wayback Machine-ben.", Firsts: The Book Collector's Magazine, Oct. 1999: "Within a decade Wandrei began to write appreciations of his favorite writers. His article 'Arthur Machen and The Hill of Dreams' appeared in the Minnesota Quarterly in spring 1926, and led to an exchange of letters with the Welsh mystic."
- ↑ "Vivian, E(velyn) C(harles)", by Jack Adrian in the St. James Guide To Fantasy Writers, edited by David Pringle. St. James Press, 1996, pp. 577–80 ISBN 1-55862-205-5
- 1 2 A Cthulhu-mítosz egy mythopoeia és egy közös univerzum, amely H. P. Lovecraft amerikai horroríró munkáiból ered.
- ↑ A 'Nodens egy kelta gyógyító isten, akit az ókori Britanniában tiszteltek.
- ↑ Az Aklo egy kitalált nyelv neve, amelyet számos szerző használt az 1899-es első említése óta.
- ↑ Benjamin Szumskyj, Black Prometheus: A Critical Study of Karl Edward Wagner, Gothic Press, 2007 (p. 21)
- ↑ Peter Nicholls, "Sarban", in Supernatural Fiction Writers edited by E. F. Bleiler. Scribner's, New York, 1985. (pp. 667–74)
- ↑ Joanna Russ, The Country You Have Never Seen:Essays and Reviews; ISBN 0853238693 (p. 58)
- 1 2 3 Gwilym Games (ed), Machenology: Tributes to the Master of Mysteries, 2007.
- ↑ "In Conversation With Tessa Farmer" (PDF). Antennae. 1 (3): 16–24. 2007. 2008. február 28. dátummal az eredeti (PDF) címről archiválva. Hozzáférés: 2007. október 28.
{{cite journal}}: More than one of|accessdate=és|access-date=specified (súgó); More than one of|archivedate=és|archive-date=specified (súgó); More than one of|archiveurl=és|archive-url=specified (súgó) - ↑ Colin Scott Sutherland. 'Arthur Machen and John Ireland’, in The John Ireland Companion, ed. Lewis Foreman (2011)
- ↑ "Arthur Machen and Music". www.caerleon.net.
- ↑ Jocelyn Brooke.The birth of a legend: a reminiscence of Arthur Machen and John Ireland (1964)
- ↑ "Friends of Arthur Machen Website homepage: Horror Fantastic and Supernatural Fiction". arthurmachen.org.uk. Hozzáférés: 2014. szeptember 27.
- ↑ "Arthur Machen and The London Adventure". 2009. március 17. Hozzáférés: 2018. november 11.
Fordítás
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Ez a szócikk részben vagy egészben az Arthur Machen című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
További információk
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Arthur Machen az Internet Movie Database oldalon (angolul)
