Archibald Hill
| A. V. Hill | |
 | |
| Született | 1886. szeptember 26. Bristol |
| Elhunyt | 1977. június 3. (90 évesen) Cambridge |
| Állampolgársága | brit |
| Nemzetisége | angol |
| Szülei | Ada Priscilla Rumney Jonathan Hill |
| Foglalkozása | fiziológia, biofizika |
| Iskolái | Cambridge-i Egyetem |
| Kitüntetései | Orvosi Nobel-díj (1922) |
 A Wikimédia Commons tartalmaz A. V. Hill témájú médiaállományokat. | |
Archibald Vivian Hill (Bristol, 1886. szeptember 26. – Cambridge, 1977. június 3.) angol fiziológus, biofizikus. 1922-ben Otto Meyerhoffal megosztva orvostudományi Nobel-díjban részesült az izmok hőtermelésének kutatásáért.
Tanulmányai
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A családja és kollégái által A. V.-ként ismert Archibald Hill 1886. szeptember 26-án született Bristolban Jonathan Hill és felesége, Ada Priscilla Rumney gyermekeként. Apai ágon öt nemzedékre visszamenőleg bristoli fakereskedőktől származott. Amikor Archibald hároméves volt, szülei elváltak és apja elhagyta őket, soha többé nem találkozott vele. Hétéves koráig anyja tanította, majd 1894-ben átköltöztek Weston-super-Mare-ba. Archibald előbb a helyi Brean Villa iskolába, majd a tivertoni Blundell's School magániskolába járt, ahol korán megmutatkozott matematikai érdeklődése. A középiskolában kiváló sportoló is volt, elsősorban a lövészetben és a futásban tűnt ki.
1905-ben ösztöndíjasként (másként anyja nem engedhette volna meg magának a taníttatását) beiratkozott a Cambridge-i Egyetemre, ahol a Trinity College-ben tanult matematikát. Hamarosan azonban megunta a túlságosan elméleti tárgyakat és olyan tudományágat keresett, amely közelebb állt a valósághoz. Walter Fletcher élettanprofesszor hatására kezdett el biofizikával (ezen belül az izomműködés fizikájával) foglalkozni. 1909-ben sikeresen levizsgázott, a következő évben pedig a Trinity College tagjaként és a Cambridge-i Egyetem kutatójaként kezdett el dolgozni.
Tudományos munkássága
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Első önálló munkájában a nikotin és a kuráré izomösszehúzódásra gyakorolt hatását vizsgálta és megállapította, hogy magas koncentrációnál a vegyületek hatása telítődik. Hasonló telítési görbét talált, amikor a hemoglobin oxigénkötésének kinetikáját tanulmányozta. Az erre felállított Hill-egyenlet egyszerűsítetten kezelte ugyan a reakció mechanizmusát, de a gyakorlatban jól használhatónak bizonyult és az ezen a téren dolgozó kutatók széleskörűen alkalmazták.
1910-ben kezdte az izomösszehúzódással járó hőtermelés (miotermia) kutatását. Mivel ebben a témában német kutatók már értek el előrehaladást, Hill 1911-ben